Hercegnő és koldus
A szabadság néha nem az, hogy elmegyünk, hanem hogy maradunk.
  
 
Hercegnő és Koldus

És a másik sorozat, amitől búcsúzom

avagy a véleményem az Uralkodónőről

 

Reign

A Reign-t még tavaly nyáron kezdtem el nézni, és akkor annyira bele voltam merülve, hogy meg sem álltam addig, amíg a meglévő évadjait meg nem néztem, de az utolsóra várnom kellett január-februárig, viszont még csak most jutottam el igazán addig, hogy leüljek, és megnézzem, és, hát... nem is tudom, hogy mit mondjak pontosan. 

Nagyon sokan kritizálták a sorozatot, legalábbis én több ismerősömtől is hallottam, bár ők első sorban azt nehezményezték, hogy nem korhű, a ruhák és ehhez hasonlók. Én nem értek ehhez, úgyhogy ebbe nem is akarok belemélyedni, ha valamit krtizálni szeretnék, akkor az legfőképp a sorozat történetvezetése lenne. 

Amikor elkezdtem nézni, akkor az első évadba teljesen bele voltam bolondulva, vagy legalábbis az első felébe, de utána ez a lelkesedés egyre inkább alábbhagyott. A harmadik évadot még szerettem, mert izgalmas volt, de ez a negyedik nekem nagy csalódás volt, őszintén szólva. Az eddigiekben is volt sok olyan elem, ami nekem nem nagyon tetszett, és azt vettem észre, hogy volt sok érdekes cselekményszál, amit egy-két rész elejéig behoztak a sorozatba, de utána csak úgy hagyták ezt elenyészni, anélkül, hogy kidolgozták volna. Ezt én tényleg nagyon sajnáltam, mert szerintem sokkal érdekesebb lett volna, ha mondjuk erre is rákoncentrálnak. Bár lehet, hogy szándékosan akarták így. Nekem minden esetre ez nem igazán tetszett benne.

Egész végig a kedvenc szereplőm Francis volt, és az ő szerelmét Maryvel nagyon szerettem. Imádtam őket együtt, és nekem még az is rendben volt, hogy megölték. Oké, hogy nagyon sírtam akkor (igazából, lehet akkor veszett el nekem a sorozat, amikor a harmadik évadban megölték, bár, ismétlem, azt az évadot még szerettem), de hát mindig ez van akkor, ha megölik az egyik kedvenc karakteremet. Az viszont nagyon nem tetszett, hogy Mary állandóan azt hajtogatta, még amikor Francis-szal volt, hogy ő az igaz szerelme, csak hát, számomra ez a kijelentése ott vesztette érvényét, amikor újra és újra szerelembe esett. Egy kezemen, ha meg tudnám számolni, hány férfiba szeretett bele, vagy kezdett beleszeretni, ami nekem nagyon nem tetszett, és így az utolsó jelenet a fináléban sem volt olyan megható, mint azt szerették volna, amikor végre újra egyesültek Francis-szal a halál után. Mert tényleg, szép elképzelés volt, csak hát, a negyedik évadban Mary már nagyon nem is emlegette Francist (egy-két apró utalás volt csak, de engem nem győztek meg), és ez így nekem kicsit hülyén jött ki, hogy az összes férfi ellenére akkor még is csak ő kell neki, vagy hogy van ez most pontosan? A férfi ügyei ellenére kedveltem Mary karakterét, mert erős volt, és én azt szeretem, ha egy női karakter ilyen, csak hát, volt, ami azért félre siklott nála is. 

Ami Catherine és Elizabeth szálát illeti, nekem végig az volt a benyomásom, hogy csak azért mutatták őket is, mert nem tudtak túl sok mindent kitalálni már Maryhez, és valamivel ki kellett tölteni az évadot - de ez csak a saját véleményem, nem olvastam utána semminek, és nem is szándékozok. Mert, őszintén szólva, egyikőjükkel sem történt semmi olyan említésre méltó, a száluk nem volt különösebben izgalmas sem, szóval azt sem mondhatnám, hogy az túlságosan lekötötte a figyelmemet. 

Összességében azt mondanám, hogy azért olyan rossz sorozat nem volt, mint amilyennek most talán tűnik a leírásomból, de még egyszer valószínűleg nem nézném meg, vagy ha igen, akkor is csak az első évadok közül (na jó, lehet mégis megnézném csak is a Frary miatt :nyá:), és akkor is csak azért, hogy Francist lássam, mert én teljesen szerelembe estem vele :nyá:, és hát na, nehéz tőle elbúcsúznom most már tényleg T_TT_TT_T

 

2017.08.23. 18:36, Reina

Az egyik sorozat, amitől búcsúzom

avagy a véleményem a Vámpírnaplókról

 

The Vampire Diaries

Őszintén szólva, már nagyon régóta ismertem a Vámpírnaplókat, de valahogy soha nem vonzott annyira ahhoz, hogy elkezdjem nézni. Aztán jelentkeztem egy szerepjátékos oldalra, ahol kiigényeltem egy Ian pb-s karaktert, és a csaj, aki a karakternek hozott Nina pb-vel párt, buzdított, hogy kezdjem el nézni én is, mert hogy vannak Delena szálak, amiket szívesen behozna a játékba, én meg hát épp élveztem a két félév közti pihit január-februárban, úgyhogy gondoltam, miért ne? Tudtam, hogy egy hamar nem fogok vele végezni, elvégre 8 évados, és tanév közben az egyetem mellett dolgozok is, úgyhogy a szabadidőm elég kevés volt, de végül csak a végére értem, egészen pontosan még augusztus elején, amikor Elenánál voltam nyaralni (egy kis keretet is kapott egyébként az én Vámpírnaplók nézésem, ugyanis amikor elkezdtem nézni a sorozatot, akkor itt volt nővérem barátja Dél-koreából, és pont azelőtt két nappal fejeztem be, hogy most nyáron ismétt jött volna :D). Durván fél évig tartott, hogy a végére érjek, és ez idő alatt olyan szinten hozzám nőtt nemcsak a sorozat, hanem a karakterek is, és most, hogy vége, újra akarom nézni T_TT_T Nehéz elengedni, vagy elfogadni, hogy vége, úgyhogy amint kielégítettem azt a vágyamat, hogy más sorozatokat is nézzek, biztos vagyok benne, hogy újra elkezdem :xD:

Emlékszem, amikor az első évadot néztem, még nagyon nagyon befolyással volt rám az, hogy ez a szerepjátékos társam a Nina pb-vel hatalmas nagy Delena rajongó volt, és Stefant meg nagyon utálta. Én először szerettem Stelenát, próbáltam Stefant utálni ez a társam miatt, és én is szeretni a Delenát, de nem igazán jött össze... Aztán valahogy, valamikor, igazából én sem tudom, hogy mikor, de nagyon megszerettem Damont, és ő lett a kedvencem. Imádtam és még mindig imádom a karakter mélységét, hogy egyáltalán nem az, akinek mutatta magát, és sokszor csak azért gonoszkodott, mert a többiek azt állították, szörnyeteg, ő pedig elhatározta, hogy megmutatja, igazuk van. Pedig nem volt! Mindenesetre, én nagyon megszerettem ezért, és hát, igen, ezzel együtt jött a Delena rajongás is...

Ami magát a sorozatot illeti, eléggé megosztó a véleményem a kapcsán. Nagyon sokat és sokszor szenvedtek benne, voltak olyan pillanatok, amikor kifejezetten nem szerettem (évadok tekintetében a harmadik és hetedik elég nagy mélypontok voltak a számomra), de összességében szerettem nézni, még ha az évadok végére megutáltattak velem nagyon sok karaktert.

Például Matt. Ő volt az egyetlen olyan szereplő, aki ember maradt a legvégsőkig, de most komolyan, szerintem sokkal egyszerűbb lett volna, ha a karaktert csak úgy kiírják a sztoriból, mert így nagyjából úgy ráncigálták magukkal végig. Eleinte még volt értelme, de amikor jött a vámpírutálatával, az nekem már kicsit sok volt, főleg, hogy egyszerűen nem tudott teljes mértékben elköteleződni egyik oldal mellett sem. Csak szenvedett végig, és habár én személy szerint jó ötletnek tartottam a Maxwell-es szálat, de olyan felesleges volt szerintem pont az utolsó évadra behozni. Ha korábban tették volna meg, akkor Mattnak is lett volna még értelme, de így... Például Tylerrel jól csinálták, hogy kiírták, néha-néha még felbukkant, hogy mutassa, ő is a csapat tagja, de már nem kellett a szenvedését néznünk, vagy ugyanez Jeremyvel. Igazából ez a három karakter volt az, akiket a legjobban utáltam nézni, mert olyan feleslegesek voltak már egy idő után...

Külön kiemelném még Alaricot. Nekem ő eleinte az egyik kedvenc karakterem volt, annyira, de annyira imádtam, hát még a barátságát Damonnel! Még a halála is tökéletes volt, amikor a későbbiekben feltűnt szellemként, azok pedig igazán megható pillanatok volt, de még mindig azon a véleményen vagyok, hogy az ötödik évad végén nem kellett volna visszahozniuk. Valahogy azt követően teljesen kifordították magából a karaktert, megromlott a kapcsolata Damonnel, és oké, hogy volt azért még egy-két jó közös pillanat, de az a régi kapocs már nem volt meg közöttük, és én ezt örökre sajnálni fogom. Ami még nagyon nem tetszett vele kapcsolatban, az az volt, hogy a végére beleszeretett Carolineba. De most komolyan, ezt minek kellett? :ááá:

Amit még nagyon utáltam, különösen a hetedik évadban, az az, ahogyan Damonnel bántak. Oké, lehet elfogultságnak tűnhet, de szerintem akkor is nagyon gonosz volt vele mindenki. Miután Elenát ki kellett írni Nina kiszállása miatt, Damon eléggé elveszettnek érezte magát. Hozott rossz döntéseket, de hát, róla van szó, annyira ez nem meglepő. De nyilván mindenki utálta érte. Épp ezért, hogy ilyen rossz döntéseket többé ne hozzon, eldöntötte, hogy kiszárítja magát addig, amíg Elena fel nem ébred. De persze a többieknek ez sem tetszett, mert miért tetszett volna? A hab a tortán már csak az volt, hogy amikor Damon visszatért, az sem volt jó senkinek, mert mindenki a szemére vetette, hogy nélküle sokkal jobb volt minden. De most komolyan, döntsék már el, hogy mit akarnak :xD:

Mindenesetre, amit még megemlítenék, az a finálé. Tudtam, hogy mi lesz a vége, mert Elena előtte véletlenül lespoilerezte már nekem, de még így is, úgy sírtam rajta, hogy csak na. Nagyon megható volt, nagyon jól megcsinálták, bár ha a forgatókönyvet én írtam volna, akkor én Damont is megöltem volna. Szerintem úgy lett volna igazán epic, elvégre a Salvatore fivérek együtt kezdtek bele ebbe az egészbe Katherinenel, akkor úgy szép, ha együtt is fejezik be, nem? Legalábbis nekem. Oké, persze, Damon teljesen megérdemelte a happy endinget, meg a Delena rajongók tuti nem örültek volna ennek, de a legtökéletesebb befejezés szerintem ez lett volna. De aki már ismer engem, az tudja, hogy tőlem ez nem meglepő, mert én nem igazán az ultimate happy endingek híve vagyok, főleg nem íróként.

Összességében viszont azt tudnám mondani, hogy nagyon-nagyon megszerettem a sorozatot, minden szenvedéssel együtt, ami volt benne, és ha az időm úgy engedi, tényleg biztosan újranézem, mert hát... egyszerűen muszáj :D :<3::<3::<3:

 

2017.08.20. 15:12, Reina

Ismét Dúnaújvárosban

avagy egy újabb barátnőzés

Még nagyjából május-június környékén beszéltük Elenával, hogy milyen jó lenne, ha a Vámpírnaplók 8. évadját együtt néznénk meg, mivel viszont amikor először voltam nála Dunaújvárosban, azt hiszem, még csak a 6. évadnál jártam, ez a program el lett napolva egészen pontosan augusztusig. Ugyanis augusztus negyedikétől nyolcadikiáig (vagy is, ennél tovább) Elena szülei nem voltak otthon, úgyhogy gondoltuk, csapunk egy kis partit akkor. Így indultam hát meg a második dunaújvárosi látogatásomra, ami persze ezúttal sem maradt izgalmak nélkül. 

Csütörtökön Elena és hrau összeült egy előivásaztra úgy mond, csak így kettesben, de elég durván tolták, ezért nem is volt meglepő az, hogy pénteken, amikor én mentem, másnaposak voltak (igazából, az a meglepő, hogy ennél rosszabbul nem voltak :xD:), ami csak annyiban volt gáz, hogy amikor én megérkeztem a buszommal, Elena nem tudott kijönni értem. Ő azt javasolta, hogy menjek helyijárattal (mivel a taxit én egyből visszautasítottam), de 20-25 percet kellett volna rá várnom abban a 40°C-os melegben, és már a nemlétező testrészeimről is folyt a víz, mivel fél háromra értem Dunaújvárosba, de negyed 12 óta úton voltam, szóval semmi kedvem nem volt még a helyijáratra is várni. Én meg hát, amilyen kis okoska vagyok, gondoltam, gyalog is eltalálok Elenáékhoz, mert hát, amikor legutóbb voltam náluk, akkor egy párszor megtettük ezt a távot, és az emlékeim szerint nem volt olyan gázos az út. Ha ha, na igen, csak hát nem számoltam a saját tájékozódási képességeim minőségével. :xD:

Elena elküldte SMS-ben, hogy merre kell mennem, de én persze az első adandó alkalommal eltévedtem, mert hát, miért is ne? :xD: De megvolt az utcacím, úgyhogy a telefonom GPS-ével megindultam, hogy már csak azért is eltalálok oda hozzájuk anélkül, hogy segítséget kérnék. Nos, hát, igen... El is találtam, azzal nem volt baj, na de hogy milyen úton vitt engem a telefon! Jártam az erdőben is, meg akkora dombokat kellett megmásznom (igaz, volt lépcső, de akkor is), hogy már azt hittem, menten rosszul leszek. De végül megérkeztem épségben és sértetlenül, csak hát eléggé fáradt voltam, meg jól le is izzadtam, hogy egyből lefürödtem, átöltöztem, beszélgettünk Elenával egy kicsit, de aztán inkább ledőltünk aludni, hogy ne szenvedjünk. 

Kemény 4 órát aludtunk, de amikor felébredtünk, akkor frissebbek voltunk, mint valaha, már Elena sem volt rosszul, úgyhogy bele is vetettük magunkat a TVD-be. Meg kell mondjam, nagyon gyorsan haladtunk, ha nonstop végig ezt néztük volna csak, akkor szombaton simán befejeztük volna, de még nem akartuk, mert más terveink voltak, úgyhogy szombaton még megnéztünk egy-két filmet és persze az elengedhetetlen mesék is terítéken voltak (Énekelj, Baba úr, Kubó és a varázshurok). Mind-mind nagyon jó volt :<3:

A szombat és vasárnap délelőtt ezekkel telt, de vasárnap délutánra belendült úgy igazán a parti. Megjött ugyanis Viki is, és így hármasban befejeztük a TVD-t (nagyjából az utolsó 2-3 részt néztük meg). Nos.... a sorozatról majd írok egy különbejegyzésben, de én is elég sokat sírtam a finaléján, olyan megható volt egyszerűen T_T Mellettem Viki és Elena szintén, pedig ők már látták az utolsó részt, de hát, igen, ez elárul mindent, azt hiszem. T_T

Nagyjából 10-15 perce végezhettünk a sorival, még nagyban beszélgettünk róla, és próbáltuk összeszedni magunkat, amikor hrau írt Elenának, hogy mindjárt itt van ő is. A TVD-t ezért gyorsan félre kellett raknunk, mert végre a kis csapatunk elérte az összlétszámát, és indulhatott is a parti! :nyá: :cool:

Nagyon sokat beszélgettünk, ittunk, még társasoztunk is, utána meg persze előkerült egy horror film is, mert az társaságban elengedhetetlen. A fiú c. filmet néztük meg, ha jól rémlik a címe, ami egyébként nem volt olyan nagy durranás, de szegény Vikit nagyon sajnáltam, mert ő alapjáraton nem szereti a horrort, de most velünk megnézte... Legközelebb, drágám, ígérem, hogy nem nézünk horrort :<3:

Hétfőn, miután dél körül felébredtünk mindannyian, megint filmeztünk, meg beszélgettünk. Hraunak végül el kellett mennie ilyen 4-5 óra fele, de én Vikivel még keddig boldogítottuk Elenát. És igazából nagyon-nagyon jól szórakoztam, mert kiderült, hogy mindannyian mese bolondok vagyunk (Elenáról már tudtam korábban is persze :P), úgyhogy Disney mese maratonba kezdtünk, amit még kedden is folytattunk addig, ameddig el nem kellett mennünk haza.

Összességében tehát nagyon-nagyon jól éreztem magam, alig várom, hogy szervezzünk még ilyen közös programokat, mert egyszerűen imádlak titeket lányok :<3: :<3: :<3:

2017.08.18. 22:25, Reina

Egy kis eszmefuttatás

avagy meghalt a Linkin Park frontembere

 

Tudom, hogy nem mostanában történt már az, hogy a Linkin Park énekese, Chester öngyilkosságot követett el, de kissé elhavazódtam, és így a bejegyzés megírása is elcsúszott, de most végre eljutottam idáig is, úgyhogy akkor gondoltam, leírom a véleményemet e kapcsán, és hogy milyen érzések futották át akkor rajtam.
Én különösebben a Linkin Parkot nem ismertem, volt egy-két számuk, amiket szerettem, és tudom, hogy ha többet hallgattam volna őket, hatalmas rajongó lettem volna, de ez elmaradt. Azonban ettől függetlenül is megrázott engem is a hír. Egy ilyen népszerű csapat egyik tagjáról senki az ég világon nem gondolná, hogy öngyilkosságra szánja el magát, elvégre, a külső szemlélők számára úgy tűnik, hogy mindene megvolt. Egy több mint sikeres banda énekese volt, sok rajongóval, pénzzel... Azt hihetné az ember, hogy mindez elég a boldogsághoz, de az ő esete is mutatja, hogy nem. Ami pedig még sokkolóbb volt a számomra, az az, hogy ugye július elején itt voltak a VOLT fesztiválon Sopronban, és hallottam, mekkora sikere volt neki, és nem sokkal utána pedig jött ez…
Amikor este olvastam ezt a hírt, unokatestvéreimmel szóba jött az öngyilkosság témája, és az egyikük mondott elég csúnya dolgokat, amikkel én már nem teljesen értek egyet. Korábban én is azon a véleményen voltam, hogy azok, akik öngyilkosok lesznek, azok gyávák. Gyávák ahhoz, hogy tovább küzdjenek az életben, elvégre egyszerűen csak feladják. Feladják, mert ez az egyszerűbb út. Újabban viszont volt több olyan időszakom, amikor eléggé magam alatt voltam én is, és nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha...? Igazság szerint, soha nem vetemednék öngyilkosságra, mert ahhoz túlságosan is szeretek élni, és én inkább vagyok akkor már teljesen egyedül, minthogy a halált válasszam. Viszont az elég negatív gondolataim miatt most már másképp nézek azokra is, akik öngyilkosok lettek. Tudom, hogy milyen érzés, amikor annyira maga alatt van az ember, hogy egyszerűen nem lát más kiútat, csak el akar tűnni. Nagyon nyomasztó az a magány, ami olyankor úrrá lehet rajtad, s hiába lehet mondani azt, hogy gondolj a szeretteidre, egyszerűen abban a pillanatban nem jutnak eszedbe. Csak azt érzed, hogy nem kellesz senkinek, hogy felesleges vagy. Lehet, hogy nem igaz, de ez akkor és ott nem számít. És ha így érez valaki, akkor elég egy hirtelen jött ötlet, és már vége is. Amikor én így éreztem, akkor az csak egy rövid ideig volt, mert utána kilábaltam belőle, na de mi van azokkal, akik előre eltervezik az egészet? Hogy mit, mikor és hogyan? Elképzelni se tudom, hogy az ilyen személyek mennyire is érezhetik magukat egyedül... És azt hiszem jobb is, ha ezt soha nem tudom meg.
Az unokatestvérem mondott olyat is, hogy az, aki öngyilkos lesz, megérdemli, hogy halott is legyen. Ez elég lenéző szerintem, és én már nem is tudok osztozni ebben a nézetben, még ha továbbra is úgy gondolom, hogy az öngyilkosság nem megoldás semmire. Ugyanakkor én már csak sajnálom azokat, akik így döntenek. Nem számít, hogy mi az ok, szerintem egyszerűen csak szomorú, hogy annyira kilátástalannak látják a helyzetüket, hogy ehhez folyamodjanak... Nem kívánom senkinek, hogy erre a sorsra jusson.
De persze teljesen más kategóriába tartoznak azok, akik fiatalon lesznek öngyilkosok. Példának Japánt tudnám felhozni, ahol mindennapos az, hogy a gimnazisták öngyilkosok lesznek. És hogy mi okuk van erre? Jellemző az iskolai bántalmazás, Japánban nem szokatlan az, ha valakit kiközösítenek, és olyankor őt utálja mindenki. Nagyon meg tudják keseríteni az ember életét, és szerintem elég szomorú, ha valaki ilyen fiatalon választja inkább a halált. Ők még nem is éltek, nem tapasztaltak meg semmit, és mégis érezhetik magukat annyira a padlón, hogy ilyen radikális elhatározásra jussanak. Másik gyakori ok pedig a tanulmányi eredmények. Japánban nagyon sok stresszel jár a gimnázium, rengeteget kell tanulniuk, hatalmas a nyomás, és sokan vannak, akik azért lesznek öngyilkosok, mert nem elég jó eredményeket szereztek… Butaság ez persze úgy, ahogy van, és egyértelműen ez a világ tehet arról is, hogy egyre több a depressziós fiatal nemcsak Japánban, hanem szerte a világon. (Ha valakit érdekel, akkor van egy japán sorozat, Life a címe, ami az iskolai bántalmazásról szól, igazán sokkoló és megdöbbentő, amiket mutat, és ha jól tudom, igaz történeten alapszik.)
Visszatérve a fő gondolatmenethez, én már másképp nézek azokra, akik öngyilkosok lettek. Eleinte értetlenül álltam hozzájuk, elképzelni sem tudtam, hogy mi vezeti őket ahhoz, hogy a saját életüknek vessenek véget, de most már kicsit jobban megértettem. Így Chestert sem nézem le, amiért így döntött. Nem mondom, hogy jó döntés volt, mert nem lenne igaz, de ha már ekkora fájdalmat okozott neki az élet, hogy képtelen volt elviselni, remélem és teljes szívemből kívánom, hogy a halálban megnyugvást találjon. Mint ahogy azt is, hogy találkozzon a barátjával, akinek valószínűleg az elvesztését sem tudta soha feldolgozni.

Nyugodj békén, Chester Bennington.

2017.08.16. 00:14, Reina

Michael J. Sullivan - Trónbitorlók

avagy a Riyria krónikákról a véleményem

Magát a könyvet még tavaly nyáron vettem meg, ám akkor nem került sor arra, hogy elolvassam, mert volt sok másik is, amik a sorban előbb álltak, így csak most tudtam elkezdeni ezt a hat részből álló könyvsorozatot, illetve, most tudtam befejezni őket. Igazából, azt hiszem még talán a télen kezdtem el először olvasni, de akkor valahogy nem nyűgözött még le, és ezért nem is igazán vettem újra kézbe, meg, annyira időm sem volt rá. De mivel elkezdtem, és én az elkezdett dolgokat nem szeretem félbehagyni, most valamelyik héten újból elővettem, hogy akkor be is fejezzem.
Őszintén szólva, tartottam kicsit attól, hogy milyen lesz. A vaskos középkori fantasy könyvekhez vagyok szokva, és ennek az esetében is féltem attól, hogy nem lesz olyan jó. Ezek a könyvek ugye egy teljesen új, kitalált világba kalauzolják el az olvasót, és féltem attól, hogy nem kapok majd teljes képet a világról, ha csak ilyen rövidke, illetve attól is, hogy a cselekmény össze lesz csapva, nem lesz minden olyan szépen kifejtve. És be kell vallanom, a Riyria krónikák esetében eléggé megosztó volt a véleményem.
Az első kötet kellemes csalódásként ért, ahogy végre nagy nehezen beindult a cselekmény, de utána imádtam olvasni, és nagyon le sem tettem addig, amíg a végére nem értem. A második és harmadik kötet azonban már koránt sem hagyott bennem ilyen pozitív benyomást. Igazából, akkor kifejezetten úgy éreztem, hogy annyira nem éri meg elolvasni a könyvet. A két főszereplő, Royce és Hadrian továbbra is szimpatikus maradt, viszont Aristát eléggé megutáltatta velem, pedig az első részben kifejezetten szerettem, de ezekben valahogy ő is olyan tipikus hercegnő lett a számomra. Na jó, annyira nem tipikus, de egy fokkal hisztisebb, mint azt először gondoltam volna.
Szerencsére azonban az utolsó három részére nem lehet panaszom, sőt, a negyedik rész tetszett nekem igazából a legjobban. Leginkább azért, mert eddig az összes résznél úgy volt, hogy a főhősök nyertek maradéktalan kár nélkül, és most spoiler következik, de itt nem. Nekem pedig ez nagyon tetszett, hogy végül kiderült, túljártak a főhőseink eszén. Ez a kötet tele volt váratlan csavarokkal, én pedig szeretem, ha valami nem kiszámítható. Bár gondolom mindenki így van ezzel, elvégre így lesz izgalmas az olvasmány.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy nagyon látszik, az író is belejött az írásba a végére, és sikerült neki elmélyíteni a karakterek személyiségét, mert ez az elején nem igazán volt meg, és azt hiszem, pontosan ezért nyerte el az én tetszésemet is egyre inkább. Túl sok váratlan csavar nem volt benne, amit azért kicsit sajnálok, talán a hatodik és egyben utolsó részben voltak még meglepő fordulatok, de egyik sem volt olyan, amire nem gondolt már az ember legalább egyszer a kötet olvasása közben.
Egy szónak is száz a vége: habár sokáig tartott belerázódni a könyv olvasásába, de a végére ez sikerült, és kellemes érzéseket hagyott bennem is. Még egyszer viszont nem biztos, hogy elolvasnám.

2017.07.19. 17:28, Reina
 
Welcome to my Dreamland

Az interneten, főleg a szerepjáték világában jártam már sokféle néven, ki így ismer, ki úgy, de persze vannak, akik sehogy. A blogon mindenesetre a Reina nevet fogom használni, ha már Elena drágám is így emlegetett folyton magánál ♥ Ez tehát nem más, mint egy egyszerű lány blogja, amibe hirtelen felindulásból kezdett bele, s konkrét témája nincs. Lesz, hogy a saját élményeimről, programjaimról fogok írni, lesz, hogy valamit csak szimplán meg akarok osztani veletek, és az is előfordulhat, hogy a véleményeimről olvashattok bejegyzéseket. Kritikának nem mondanám azért, mert annak az írásában nem vagyok jó, és nem is az a célom, pusztán az, hogy leírjam, én mit gondoltam egy játékról, könyvről vagy sorozatról. Ez lenne tehát Reina személyes kuckója, üdvözlök mindenkit, aki idetévedt ♥

 
Message

⚔ Oké, én tényleg nem tudom, hogyan, de úristen, megvan a nyelvvizsga :nyá::nyá::nyá: Van egy középfokú nyelvvizsgám japánból *_* Igaz, épphogy átcsusszantam, de megvan, álmaimban sem gondoltam volna... :lovelove: Ráadásul a vizsgáim is jól sikerültek, egy négyesem lett, a többi ötös, úgyhogy kapok megint sok ösztöndíjat :lovelove: *valaki lője le*

⚔ Aktuális kedvenc zeném:

 
Chat

 
Portál ajánló
Silhouette FRPG

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Exmachine FRPG

2650. A távoli jövő Amerikájában járunk. Ebben a világban megszűnt a túlnépesedés, a hajléktalanság és az öregedés. A pénzt felváltotta az idő; az emberek alkarjukba ültetett implantátumokkal fizetnek, gyors, elektromos autókkal közlekednek, otthonaikban androidok takarítanak, melyeket, ha nem lenne a halántékukra tetoválva a gyártási számuk, aligha lehetne megkülönböztetni az emberektől. Idillien hangzik, nem igaz? Egy világ, ahol nem kell aggódni a halálos betegségek, az öregedés és a rövid élet miatt. Az emberek addig élnek, amíg el nem fogy az idejük. És hogy mi történik, miután a számláló nullát mutat? Azonnali szívleállás és halál. Most már érted, miért szűnt meg a túlnépesedés, ugye?
Üdvözlünk Amerika-zónában!

Delena Online

Az oldal 2016. szeptember 6.-án nyitotta meg kapuit A Vámpírnaplók sorozat témájában, melyen belül az egyik párossal, Damon Salvatoreval és Elena Gilberttel foglalkozik, vagyis a Delenával. Minden információt megtalálhattok róluk az oldalon, csak úgy, mint az őket megalkotó színészekről is. Mindenkit szeretettel várunk, aki szereti őket, de ha nem az sem gond, nézz be, és garantáltan te is megszereted a sorozat legjobb párosát, a Delenát. 

 
Cserebere

ElenaVikiMinaDreamerYui

 
To do list

⚔ Befejezni a Protect the boss-t
⚔ Befejezni az Outlander-t
⚔ Befejezni a Missing you-t (ha tudom)
⚔ Megnézni a The 100 4. évadot
⚔ Megnézni a The Last Kingdom 2. évadot
⚔ Megnézni a Psycho pass-t
⚔ Elolvasni a TVD könyveket
⚔ Tovább olvasni a Kuroshitsuji mangát
⚔ Kitölteni-berakni mindent a blogra, amit kell
⚔ Megnézni az OUAT új évadjait
⚔ .... és inkább nem sorolom tovább az elmaradásaimat 

⚔ Maraton tervek ⚔

⚔ Star Wars filmek
⚔ Gyűrűk ura rendezői változatok
⚔ Harry Potter filmek
⚔ Marvel filmek
⚔ Beavatott filmek
⚔ Karib tenger kalózai filmek
⚔ Éhezők viadala filmek

 
Oldal infó

⚔ Szerkesztő: Reina
⚔ Téma: Hercegnő és Koldus
⚔ Nyitás: 2017. június 26.
⚔ Design: Elena (version 2.0)
Belépés: Link

 
Olvasók
Indulás: 2017-06-26
 

 

 

 


too young and innocent | an aegyo queen | twice | neo culture technology    *****    LÉGY A MAGAD ASZTROLÓGUSA! Regisztrálj oldalamra és én segítelek elsajátítani az asztrológia tudományát!    *****    Tanuld nálam az asztrológiát teljesen ingyen, vagy kérj részletes asztrológiai elemzést &#8222;BECSÜLET KASSZÁS&#8221; alapon!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    Születési horoszkóp,3 év elõrejelzés,párkapcsolati elemzés ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! kattints ide!!!    *****    Bûbájos Boszorkák - Charmed - Hírek - Extrák - Érdekességek - Charmed - Bûbájos boszorkák - Sok - sok infó - Charmed -    *****    Pénzkeresés az Interneten! Csak is kipróbáld, tesztelt módszerekkel, melyek tényleg fizetnek!    *****    Légy te is Farmasi tanácsadó! Kötetlen munka, befektetés nékül, minõségi termékek, jó kereseti lehetõség!    *****    Sztárok/Bulvár: Tudj meg friss pletykákat, híreket. Katt!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Xtina Hungary - Minden, ami Christina Aguilera!    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** Nyereményjátékok *** Kereseti lehetõség *** Vásárolj kedvezményesen AVON termékeket!    *****    Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj! *** Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj!    *****    Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár     *****    FRPG &#9679; FANTASY SZEREPJÁTÉK &#9679;&#12300;&#914;&#923;SM&#923;IW&#12301; &#9679; FANTASY SZEREPJÁTÉK &#9679; EGY SZIGET + 24 MÁGUS &#9679; FANTASY SZEREPJÁT&Eacut    *****    Itt megtalálhatod a legfrissebb híreket, cikkeket, képeket a Golden Globe- és Oscar-díjas színésznõrõl! Katt!    *****    Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** AVON termékek *** Kereseti lehetõség *** Értékesítõ kollégákat keresek *** sminkek    *****    Esküvõi meghívók! Mindegyik kézzel készült, egyedi. Gyere, nézd meg az oldalamat.    *****    A legfrissebb Anime hírek , mindennap anime ajánló , mondocon képek , és hírek. Csatlakozz közösségünkhöz!