⚔ Hercegnő és Koldus ⚔

A szabadság néha nem az, hogy elmegyünk, hanem hogy maradunk.

  

 
Hercegnő és Koldus

Egy kis eszmefuttatás

avagy meghalt a Linkin Park frontembere

 

Tudom, hogy nem mostanában történt már az, hogy a Linkin Park énekese, Chester öngyilkosságot követett el, de kissé elhavazódtam, és így a bejegyzés megírása is elcsúszott, de most végre eljutottam idáig is, úgyhogy akkor gondoltam, leírom a véleményemet e kapcsán, és hogy milyen érzések futották át akkor rajtam.
Én különösebben a Linkin Parkot nem ismertem, volt egy-két számuk, amiket szerettem, és tudom, hogy ha többet hallgattam volna őket, hatalmas rajongó lettem volna, de ez elmaradt. Azonban ettől függetlenül is megrázott engem is a hír. Egy ilyen népszerű csapat egyik tagjáról senki az ég világon nem gondolná, hogy öngyilkosságra szánja el magát, elvégre, a külső szemlélők számára úgy tűnik, hogy mindene megvolt. Egy több mint sikeres banda énekese volt, sok rajongóval, pénzzel... Azt hihetné az ember, hogy mindez elég a boldogsághoz, de az ő esete is mutatja, hogy nem. Ami pedig még sokkolóbb volt a számomra, az az, hogy ugye július elején itt voltak a VOLT fesztiválon Sopronban, és hallottam, mekkora sikere volt neki, és nem sokkal utána pedig jött ez…
Amikor este olvastam ezt a hírt, unokatestvéreimmel szóba jött az öngyilkosság témája, és az egyikük mondott elég csúnya dolgokat, amikkel én már nem teljesen értek egyet. Korábban én is azon a véleményen voltam, hogy azok, akik öngyilkosok lesznek, azok gyávák. Gyávák ahhoz, hogy tovább küzdjenek az életben, elvégre egyszerűen csak feladják. Feladják, mert ez az egyszerűbb út. Újabban viszont volt több olyan időszakom, amikor eléggé magam alatt voltam én is, és nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha...? Igazság szerint, soha nem vetemednék öngyilkosságra, mert ahhoz túlságosan is szeretek élni, és én inkább vagyok akkor már teljesen egyedül, minthogy a halált válasszam. Viszont az elég negatív gondolataim miatt most már másképp nézek azokra is, akik öngyilkosok lettek. Tudom, hogy milyen érzés, amikor annyira maga alatt van az ember, hogy egyszerűen nem lát más kiútat, csak el akar tűnni. Nagyon nyomasztó az a magány, ami olyankor úrrá lehet rajtad, s hiába lehet mondani azt, hogy gondolj a szeretteidre, egyszerűen abban a pillanatban nem jutnak eszedbe. Csak azt érzed, hogy nem kellesz senkinek, hogy felesleges vagy. Lehet, hogy nem igaz, de ez akkor és ott nem számít. És ha így érez valaki, akkor elég egy hirtelen jött ötlet, és már vége is. Amikor én így éreztem, akkor az csak egy rövid ideig volt, mert utána kilábaltam belőle, na de mi van azokkal, akik előre eltervezik az egészet? Hogy mit, mikor és hogyan? Elképzelni se tudom, hogy az ilyen személyek mennyire is érezhetik magukat egyedül... És azt hiszem jobb is, ha ezt soha nem tudom meg.
Az unokatestvérem mondott olyat is, hogy az, aki öngyilkos lesz, megérdemli, hogy halott is legyen. Ez elég lenéző szerintem, és én már nem is tudok osztozni ebben a nézetben, még ha továbbra is úgy gondolom, hogy az öngyilkosság nem megoldás semmire. Ugyanakkor én már csak sajnálom azokat, akik így döntenek. Nem számít, hogy mi az ok, szerintem egyszerűen csak szomorú, hogy annyira kilátástalannak látják a helyzetüket, hogy ehhez folyamodjanak... Nem kívánom senkinek, hogy erre a sorsra jusson.
De persze teljesen más kategóriába tartoznak azok, akik fiatalon lesznek öngyilkosok. Példának Japánt tudnám felhozni, ahol mindennapos az, hogy a gimnazisták öngyilkosok lesznek. És hogy mi okuk van erre? Jellemző az iskolai bántalmazás, Japánban nem szokatlan az, ha valakit kiközösítenek, és olyankor őt utálja mindenki. Nagyon meg tudják keseríteni az ember életét, és szerintem elég szomorú, ha valaki ilyen fiatalon választja inkább a halált. Ők még nem is éltek, nem tapasztaltak meg semmit, és mégis érezhetik magukat annyira a padlón, hogy ilyen radikális elhatározásra jussanak. Másik gyakori ok pedig a tanulmányi eredmények. Japánban nagyon sok stresszel jár a gimnázium, rengeteget kell tanulniuk, hatalmas a nyomás, és sokan vannak, akik azért lesznek öngyilkosok, mert nem elég jó eredményeket szereztek… Butaság ez persze úgy, ahogy van, és egyértelműen ez a világ tehet arról is, hogy egyre több a depressziós fiatal nemcsak Japánban, hanem szerte a világon. (Ha valakit érdekel, akkor van egy japán sorozat, Life a címe, ami az iskolai bántalmazásról szól, igazán sokkoló és megdöbbentő, amiket mutat, és ha jól tudom, igaz történeten alapszik.)
Visszatérve a fő gondolatmenethez, én már másképp nézek azokra, akik öngyilkosok lettek. Eleinte értetlenül álltam hozzájuk, elképzelni sem tudtam, hogy mi vezeti őket ahhoz, hogy a saját életüknek vessenek véget, de most már kicsit jobban megértettem. Így Chestert sem nézem le, amiért így döntött. Nem mondom, hogy jó döntés volt, mert nem lenne igaz, de ha már ekkora fájdalmat okozott neki az élet, hogy képtelen volt elviselni, remélem és teljes szívemből kívánom, hogy a halálban megnyugvást találjon. Mint ahogy azt is, hogy találkozzon a barátjával, akinek valószínűleg az elvesztését sem tudta soha feldolgozni.

Nyugodj békén, Chester Bennington.

2017.08.16. 00:14, Reina

Michael J. Sullivan - Trónbitorlók

avagy a Riyria krónikákról a véleményem

Magát a könyvet még tavaly nyáron vettem meg, ám akkor nem került sor arra, hogy elolvassam, mert volt sok másik is, amik a sorban előbb álltak, így csak most tudtam elkezdeni ezt a hat részből álló könyvsorozatot, illetve, most tudtam befejezni őket. Igazából, azt hiszem még talán a télen kezdtem el először olvasni, de akkor valahogy nem nyűgözött még le, és ezért nem is igazán vettem újra kézbe, meg, annyira időm sem volt rá. De mivel elkezdtem, és én az elkezdett dolgokat nem szeretem félbehagyni, most valamelyik héten újból elővettem, hogy akkor be is fejezzem.
Őszintén szólva, tartottam kicsit attól, hogy milyen lesz. A vaskos középkori fantasy könyvekhez vagyok szokva, és ennek az esetében is féltem attól, hogy nem lesz olyan jó. Ezek a könyvek ugye egy teljesen új, kitalált világba kalauzolják el az olvasót, és féltem attól, hogy nem kapok majd teljes képet a világról, ha csak ilyen rövidke, illetve attól is, hogy a cselekmény össze lesz csapva, nem lesz minden olyan szépen kifejtve. És be kell vallanom, a Riyria krónikák esetében eléggé megosztó volt a véleményem.
Az első kötet kellemes csalódásként ért, ahogy végre nagy nehezen beindult a cselekmény, de utána imádtam olvasni, és nagyon le sem tettem addig, amíg a végére nem értem. A második és harmadik kötet azonban már koránt sem hagyott bennem ilyen pozitív benyomást. Igazából, akkor kifejezetten úgy éreztem, hogy annyira nem éri meg elolvasni a könyvet. A két főszereplő, Royce és Hadrian továbbra is szimpatikus maradt, viszont Aristát eléggé megutáltatta velem, pedig az első részben kifejezetten szerettem, de ezekben valahogy ő is olyan tipikus hercegnő lett a számomra. Na jó, annyira nem tipikus, de egy fokkal hisztisebb, mint azt először gondoltam volna.
Szerencsére azonban az utolsó három részére nem lehet panaszom, sőt, a negyedik rész tetszett nekem igazából a legjobban. Leginkább azért, mert eddig az összes résznél úgy volt, hogy a főhősök nyertek maradéktalan kár nélkül, és most spoiler következik, de itt nem. Nekem pedig ez nagyon tetszett, hogy végül kiderült, túljártak a főhőseink eszén. Ez a kötet tele volt váratlan csavarokkal, én pedig szeretem, ha valami nem kiszámítható. Bár gondolom mindenki így van ezzel, elvégre így lesz izgalmas az olvasmány.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy nagyon látszik, az író is belejött az írásba a végére, és sikerült neki elmélyíteni a karakterek személyiségét, mert ez az elején nem igazán volt meg, és azt hiszem, pontosan ezért nyerte el az én tetszésemet is egyre inkább. Túl sok váratlan csavar nem volt benne, amit azért kicsit sajnálok, talán a hatodik és egyben utolsó részben voltak még meglepő fordulatok, de egyik sem volt olyan, amire nem gondolt már az ember legalább egyszer a kötet olvasása közben.
Egy szónak is száz a vége: habár sokáig tartott belerázódni a könyv olvasásába, de a végére ez sikerült, és kellemes érzéseket hagyott bennem is. Még egyszer viszont nem biztos, hogy elolvasnám.

2017.07.19. 17:28, Reina

Reina nyaralni volt vol 2

avagy a legutóbbi másfél hetem

 

Szóval maga a koncert 9-kor kezdődött (este persze), mi pedig az első sorban akartunk állni, ezért már 6, fél 7 körül ott toporogtunk a nagy színpad előtt, hogy sikerüljön jó helyet kifognunk. Nagyjából meg is volt, hisz a koncert kezdetére már ott álltunk az első és második sor között benyomorítva. Amiben csak az volt a rossz, hogy hátulról folyamatosan lökdösődtek, meg furakodtak, annyira, hogy nekünk kb mozdulásnyi helyünk sem maradt, és teljesen betoltak minket az előttünk állók fenekébe. Amikor meguntam azt, hogy szó szerint majdnem fellöktek már, hátra szóltam azoknak, akik a nyakamban voltak, hogy hagyják már abba, mert nem tudunk arrébb menni, nincs semennyi hely. Persze a csaj meg a srác rögtön kezdett mentegetőzni, meg esküdözni, hogy őket is úgy tolták, nem ők kezdték, de megjegyzem, hogy a csaj a koncert kezdetére már az első sorban volt, szóval így már nem igazán hittem abban, amit mondtak, hiába bizonygatták annyira, hogy nem ők voltak.
Ami vicces volt még, hogy elkezdett megint zuhogni az eső, konkrétan szakadt, úgyhogy megint elő az esőkabáttal, és így vártunk arra, hogy végre megjelenjen a csapat. Azt hiszem, valamennyivel 9 után meg is jelentek, és kezdetét vette a koncert, ami úristen, egyszerűen nagyon, nagyon jó volt!!!
Az énekes, Dan arcáról egyszerűen levakarhatatlan volt a mosoly egész idő alatt, látszott rajta, hogy mennyire örült nekünk, és ami a legjobb volt, hogy kijött ő is ázni velünk. Oké, hogy a szél miatt bevert az eső a színpadra, de ő szó szerint kihozta magával a mikrofont oda, ahol már érte az eső, és így énekelt végig. Arról nem is beszélve, hogy többször lejött a színpadról, végig futott a kordonok mellett, hagyta, hogy megfogjuk őt (nekem nem sikerült, egy pár centi választott el, de majdnem lefejeltem a korlátatot, és nem akartam eltaknyolni, ezért megtámaszkodtam, és így már nem értem el T_T De barátnőmnek sikerült, ő nagyon örült neki :3). És ha ez nem lett volna még elég, akkor egyszer le is feküdt a vizes színpadra, nekünk meg mutogatta, hogy guggoljunk le. Egyszerűen annyira édes volt végig!
Pozitívum volt még, amit én nem tudtam róluk, hogy mindannyian játszottak több hangszeren is. Jó, a dobos nem, de a két gitáros is néha beállt a szintetizátorhoz vagy épp a dobhoz, és Dan is többször végig járta ezeket a hangszereket, én pedig csak lestem, hogy wow, nem is gondoltam volna, hogy ennyire durván tehetséges. Ja, és persze nem playbackelt, hanem végig énekelt, ami szintén plusz pont (meg is ettem volna, ha nem énekel, mikor más dolga nagyon nem volt :P).
Negatívum a számomra az volt, hogy az egyik gyerek a hátam mögött folyton ugrált, és oké, értettem én, hogy élvezte a koncertet, én is ugráltam volna, ha lett volna rá helyem, meg csápoltam is volna. De én kb megmozdulni alig tudtam, ő meg nem foglalkozott senkivel sem, és minden második ugrásnál jól fejen vágott a könyökével (meg egyszer az előttem lévő is csaj arcon törölt). Úgyhogy amikor ezt meguntam már a koncert vége felé közeledve, akkor szóltam neki, hogy erre figyeljen már, azt mondta, megpróbálja. Utána persze valahogy arrébb ment, és már nem ő állt a hátam mögött, szóval a fejem is épségben maradt.
Az előadott számok közül nem ismertem sokat, a dalszöveget pedig még kevesebbnek tudtam, és az egyik kedvenc számomat nem is énekelték el, amit még mindig nagyon sajnálok T_T De legalább ismertem újabb dalokat, amik közül az I don’t know why és a Bleeding out nagy kedvenc lett. Ebből az utolsót már hallottam egyszer korábban, bár akkor nem nyűgözött annyira le. Hát, ez a véleményem most teljesen megváltozott.
Nagyon sajnáltam még, hogy egy ráadásra sem jöttek vissza, mindannyian hallgattuk volna őket még jó sokáig, de hát ez van, azért maga a koncert a szupernél is szuperebb volt, és ha jönnek jövőre is valamilyen fesztiválra, tuti elmegyek még egyszer! *-*
Sopronból júli 2.-án a hat órakor induló vonattal jöttünk el, az úti cél pedig Zamárdi volt, barátnőmék nyaralója. Mielőtt azonban rátérnék ennek a mesélésére, elmondanám, hogy a koncert utáni idő egyszerűen borzalmas volt és borzalmasan lassan telt. Bőrig áztunk még esőkabátban is, ráadásul mivel füves terület volt, ezért mindenhol sártenger volt, és ahogy sétálgattunk a WC-k felé, meg vissza a színpadokhoz, én azt hittem, hogy tényleg otthagyom a cipőmet. Ugyanis bokáig érő, kis félcipőben mentem, ami olyan durván beleragadt a sárba, hogy én majdnem minden lépésnél kiléptem belőle, és otthagytam. De szerencsére túléltük alvás nélkül a vonat indulásáig a hátralevő időt (inkább nem részletezem, milyen állapotban voltunk), és nagy nehezen megérkeztünk.
Tehát júli 2-től 7-ig itt voltam barátnőmmel Zamárdiban. Rengeteg filmet megnéztünk, beszélgettünk, viccelődtünk, sok cidert megittunk (meg én vodkanaracsot), de fürdeni az első napokban nem igazán tudtunk, mert kint nem volt olyan meleg, a víz meg jó hideg volt. De kedd este már voltunk a vízben, aztán szerdán és csütörtökön is. Nem sokat mondjuk, de azért fürödtünk, meg napoztunk. Netem ugye nem volt, mert számlazárás még mindig nem volt, a mobil netem meg ugye elfogyott, barátnőmnek volt ugyan net a gépén, de az valami nagyon rossz, nagyon lassú volt még, szóval az oldalakat, amiket meg szoktam nézni, be sem töltötte. Nem is nagyon próbálkoztam inkább, meg hát, nem azért jöttünk, hogy gépezzünk, hanem hogy együtt legyünk. Azt leszámítva, hogy filmeztünk, én még sokat írtam is. Reggelente ugyanis én korábban felébredtem, akkor esténként ment egy rész a sorozatból, amit barátnőm nézett, akkor ez alatt is, meg néha este, amikor ő már lefeküdt aludni, de én még nem voltam álmos, akkor is reagokat írtam, meg adatlapokat, hogy kicsit törlesszem a tartozásaimat is. A reagok terén sikerrel is jártam, bár net nélkül ugye nem tudtam őket elküldeni, de azért én magamban élveztem azt, hogy nincs több pótolni való, még ha hivatalosan ez nem is volt így (és igen, tudom, hogy ha elküldöm a reagjaimat, akkor kb egy napig, vagy még addig se, élvezhetem azt, hogy nem kell senkinek sem írnom).
Ja, és majdnem kihagytam a legjobb részt! A nyaralóban barátnőm mamája volt még itt, ő főzött nekünk, stb (kimosta a sáros cipőmet is, amíg mi kidőltünk aludni, nagyon aranyos volt tőle *-*), és neki van egy kutyája, Sophie. Nem szobakutya, de kis termetű, és nagyon aranyos, nagyon barátságos kutya volt ő is, de ismét elkövettem azt a hibát, hogy eldobtam neki a labdát – onnantól kezdve minden nap, ha ötször nem, akkor egyszer sem, hozta nekem, hogy játszani akar. Néha játszottam vele jobban is, első sorban azért, hogy kifárasszam, és legyen nekünk egy kis nyugtunk, csak hát, neki a pihenő kb két percig ha tartott, utána jött újból a szájában a labdával. Komolyan mondom, ez a másfél hét alatt herótom lett kutyáktól meg a labdáitoktól, pedig én nagyon szeretem az állatokat, meg a kutyákat is. De azért sok volt (és ezt sem rosszból mondom, mert tényleg imádom őket, csak besokalltam, mivel nekünk otthon a macskákkal lehet csak játszani, azok meg kint vannak az udvaron, és ha meguntam a játékot, akkor egyszerűen csak bejövök, ők nem tudnak utánam jönni, és az ugatással, vagy nyávogással az őrületbe kergetni). Ja, és persze a bolond kutyában a legjobb az volt, hogy kaptunk ingyen kutya pornót… a párnával. Nem is egyszer… Szóval igen, ez egy olyan látvány volt, amit azért kihagytam volna, de jól van, azért vicces volt x’D.
A kirándulásom vége végül az lett, hogy pénteken Zamárdiból a 10:55-kor induló vonattal mentem vissza Pestre, apáék feljöttek ugyanis, hogy kiköltöztessenek a koliból. Hát, ez is izgis volt, mivel rengeteg cuccunk volt még, és a kocsiban mozdulásnyi helyünk sem maradt – a hátsó ablakon ki sem lehetett nézni, mert ott teljesen fel voltak tornyozva a táskák, szatyrok. De sikeresen hazaértünk, egy kis kitérővel ugyan, de ilyen háromnegyed 7-kor már itthon is voltam.
Élveztem ezt a másfél hetet, bár a végére már kezdett azért sok lenni, és szerettem volna haza jönni. Összességében viszont tényleg nagyon jó volt, és örülök, hogy ezt így sikerült összehozni <3

 

2017.07.08. 17:18, Reina

Reina nyaralni volt vol 1

avagy a legutóbbi másfél hetem

Az eddigi nyaraim mindig nagyjából ugyanolyan eseménytelenül teltek, de idén nagyon összejöttek a programok, amit nem is tudom, hogyan sikerült összehozni. Csak ez a másfél hét, amit most a hátam mögött hagytam, elég programdús volt, és akkor még sok mindenki másnak is elígérkeztem a nyárra, kérdés csupán, hogy mikor és hogy egyáltalán összejönnek-e a talik, úgy, hogy még magamra is legyen idő. Biztos vagyok benne, hogy egy-két kevésbé fontosat le kell majd mondjak, vagy máskorra halasztani, amit nem szívesen teszek, de hát az én zsebem is véges. Mindenesetre most nem emiatt döntöttem úgy, hogy írok, hanem azért, hogy elmesélhessem, hogy hol is jártam június 28-tól július 7-ig.
Megbeszéltük még Elenával korábban, hogy majd júni végén, amikor már mindketten végeztünk a vizsgáinkkal, akkor majd elmegyek hozzájuk Dunaújvárosba, és TVD maratont tartunk. Nos, igen, ez nem éppen így jött össze, ugyanis a Vámpírnaplókat kicsit sem néztük, de én azért elmentem hozzájuk.
Már az út nagyon viccesen kezdődött, mert még soha nem voltam Dunaújvárosban, és megszívtam, mert a buszon, amin utaztam, nem volt kiírva sehol, hogy mi lesz a következő megálló, és mivel nem az ablak mellettem ültem, még csak a várostáblákat sem tudtam elolvasni, ami alapján ugye tájékozódhattam volna. Szóval folyton küldözgettem Elenának az SMS-eket, amikor már közeledtünk Újváros felé, hogy biztosan jó helyen szálljak le. De amikor ő írta, hogy lehet, késni fog, azt hittem rosszul leszek. De szerencsémre ő sem késett, és más leszálló is volt, így én is megérkeztem sikeresen.
Három napot és két éjszakát voltam náluk, ami mind-mind nagyon jól telt. Az anyukája nagyon aranyos volt és a kutyájuk, Marley is. Egyből megsimogattam én is, aminek az eredménye az lett, hogy utána folyton jött oda hozzám a labdájával, hogy játszunk. Ami rossz volt ugye, mert így Elenával nem tudtunk semmit csinálni, mert a kutya folyton láb alatt volt, ezért a második nap úgy döntöttünk, hogy eldugjuk a játékait (a mosógépbe kerültek). Szerencsénkre nem találta meg őket, nem tudta kivenni, így végre nekünk is nyugtunk volt.
Ez idő alatt találkoztam Elena két barátnőjével is, Yuival és hrau-val is. Hraut már én is ismertem korábban a szerepjáték kapcsán, Yuit viszont akkor ismertem meg, de mindkettő találkozót nagyon élveztem, tényleg jó volt, és még szívesen találkoznék veletek csajok *-*
Vicces volt még, hogy Elenával elhatároztuk, hogy megnézzük este a Paranormal Activity-t, mert hogy az milyen félelmetes és a többi. Nos, igen, az első részét szépen meg is néztük, de a többit már nem, mert nekem nem igazán tetszett, meg Elenának sem második nézésre. Kicsit sem volt félelmetes, pedig én tényleg ezért nem mertem eddig megnézni, mert mindenki azt mondta, hogy nagyon para, de nem volt az a számomra, és még a sztori sem nyűgözött le, szóval egyikünknek sem akaródzott nagyon, hogy a további részeit megnézzük. Úgyhogy gondolkodtunk, hogy akkor most mit nézzünk, és végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy nézzük meg a Moanát, egyébként is beszéltünk erről is korábban.
Rólam tudni kell, hogy nagyon szeretem a meséket, még így idős fejjel is, és a Moanát egyszerűen imádtam. Olyan jó dalok voltak benne, hogy képes lennék azokat egész nap hallgatni. A sztori kis aranyos volt, voltak benne csavarok, amikre nem számítottam volna, szóval összességében tényleg nagyon jó volt. Ezen kívül még két mesét néztünk meg ez idő alatt – a Zootropolist és az Agymanókat. Elena már mindkettőt látta korábban, én még nem, de régóta fel voltak írva a listámra, és tényleg, megérte őket megnézni, mert ezek is nagyon tetszettek (de akkor is Moana <3333).
Péntekig maradtam náluk, s habár szívesen töltöttem volna még egy-két napot nála, muszáj volt mennem, mert tele voltam programokkal. Úgyhogy péntek kora délelőtt mentem el tőlük, az úti cél Budapest volt, hogy én még a koliból el tudjak rakni egy-két dolgot, amit fent hagytam, elmehessek hennát csináltatni, és utána kiköthessek barátnőmnél, akivel a következő hetet töltöttem. Ja, és persze a diákszövetkezetes regisztrációmat is meg kellett csinálnom.
A Pestre vezető út is vicces volt, vagyis csak addig, amíg a buszra vártam. Ugyanis az én buszom előtt jött még egy másik, ami Székesfehérvárra ment, és hát elég sokan felszálltak rá. Viszont volt két béna csajszi, akik a sofőrnek odaadták a csomagjukat, hogy rakja be a csomagtartóba, ők maguk viszont nem szálltak fel, mert előttük olyanok álltak, akik másik buszra vártak, az övéké meg így szépen elment. Oké, én jót röhögtem magamban a szitun, főleg hogy előtte valamikor gondolkodtam ezen én is, hogy milyen gáz lenne, ha így járnék, de azért sajnáltam szerencsétleneket. Végül nem tudom mi lett az ügy vége, hisz ugye én eljöttem a saját buszommal, de azért remélem, hogy minden megoldódott.
Ahogy felértem Pestre, rögtön rohantam elintézni a diákszövetkezetnél a regisztrációmat, onnan meg egyből a kolihoz vezetett az utam – mindezt a három táskámmal abban a döglesztő melegben. Egy élmény volt tényleg, főleg, hogy ötre a hennás csajnál kellett lennem, aki a kolitól egy órányi útra volt, én meg háromnegyed négyre értem haza. Szóval gyorsan bedobáltam a cuccokat, és már rohantam is tovább a 23. kerületbe. Izgi volt, mivel teljesen egyedül mentem, és nem volt már mobil netem sem, hogyha netalán eltévednék, akkor netes segítséget kérjek. Főleg, hogy több átszállással kellett menjek. A leggázosabb az volt, amikor egyik buszról kellett átszállnom a másikra, a gond csak annyi volt, hogy 4 percnyi sétát kellett volna megtegyek, én hülye viszont nem fényképeztem le, hogy merre, szóval random megindultam egy irányba, és hál’ istennek jó helyen kötöttem ki.
Szóval csak pár perces késéssel érkeztem meg a hennás csajhoz (kicsit para környék, még egyszer nem mennék el oda), akinek szintúgy volt egy kutyája – pont olyan, mint Marley, csak nagyobb volt nála. Elkövettem vele is azt a hibát, hogy megsimogattam picit, mivel nagyon örült nekem, és onnantól kezdve addig nem nyugodott, amíg az ölembe nem mászhatott, és akkor végig ott feküdt, amíg a csaj csinálta a hennámat. Ami egyébként tök szép lett, hamarabb is elkészült, mint arra számítottam, szóval kifizettem, és már mentem is a barátnőmékhez.
A vicc az volt, hogy a hennás csaj azt mondta, hogy fél óráig tart, amíg megszárad a festék, és minél tovább nem éri víz, annál tartósabb lesz. Nos, durván egy óra múlva értem a barátnőmhöz, és akkor leszakadt az ég, de úgy igazán. Még szerencse, hogy pont vettem esőkabátot másnapra, így abba gyorsan bele tudtam bújni, de hát a három táskával ekkora esőben nem volt könnyű a kezemre is vigyázni, főleg, hogy a buszmegállótól még sétálnunk is kellett. Éljen! (Megjegyzem, hogy tegnap volt egy hete, hogy megvan a hennám, de már lejött szinte teljesen, csak egy nagyon kevés marad meg, pedig egy hónapot is ki kellene bírnia… Na mindegy, az lett volna a meglepő, ha nálam bármi kibírja addig, ameddig kell).
Otthon náluk még filmeztünk, megnéztük a Széttörvét, amit már régóta akartunk mindketten, bár őszintén szólva, én azért csalódtam kicsit benne. Többre számítottam, és oké, hogy elvileg lesz egy második része majd, de olyan sok elvarratlan szál maradt, olyan dolgok, amik végül nem derültek ki, hogy engem ez nagyon zavar. Nem szeretem, ha ilyen egy film. Oké, legyen nyitott vége, az ellen nincs ellenvetésem, na de ez… Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem a másnap. Ugyanis, dobpergés, elmentünk Sopronba a VOLT-ra! Egészen pontosan az Imagine Dragons koncentre. Napijeggyel mentünk csak, első sorban az ID koncert érdekelt minket, úgyhogy a nap többi részéről nem is írnék, mert előtte és utána is kész szenvedés volt az egész. De minderről a kövi bejegyzésben lesz szó <3

 

 

2017.07.08. 17:05, Reina

Csalódás

avagy nem lehet ennél lejjebb süllyedni

Nem igazán örülök annak, hogy egy ilyen negatív bejegyzéssel kell kezdenem a blogom pályafutását, de tegnap este egy nagyon felháborító és szomorú dolgot tapasztaltam, amin azért nehéz túltennie magát az embernek, hiába mondja azt, hogy nem érdekli, mert azért valamilyen szinten mégis. 

A mai világban nem újak a pletykák, és az sem, hogy mindenki kibeszéli a másikat, olyan dolgokat mondanak el másoknak, amiket nem kellene - a bizalom kihasználása nagyon könnyedén megy mindenkinek, ami szerintem elég szomorú. Igen, tegnap én is szembesültem azzal, hogy igen rossz májú pletyka kering rólam és két másik admin társamról az internet, szerepjáték világában. Konkrétumot nem írnék inkább, hisz nem is az a lényeg, hanem az, hogy valaki képes volt ilyet terjeszteni három olyan emberről, akik az ég világon nem vétettek semmit, legfeljebb annyit, hogy egy olyan oldalon akartak játszani, és váltak adminná, aminek már sok utálója volt. Nem hinném, hogy ez vétek lenne, s mégis, valakik elhatározhatták, hogy teljesen kikészítenek minket. És az ilyeneket én őszintén nem értem. Nincs nekik jobb dolguk, minthogy ilyen kicsinyes és gyerekes dolgokkal foglalkozzanak? Ha nem tetszik, nem kell nézni - én mindig ez az elv alapján éltem, és nem azt csináltam, hogy ha valakit nem kedveltem, akkor már csak azért is tönkre akartam tenni az életét... Mert az ilyen megnyilvánulásokkal és cselekedetekkel azért jócskán el lehet venni az ember kedvét a játéktól, hisz lépten-nyomon ilyenre bukkan. 

Az utalók mindenhol megtalálják az embert, épp ezért igyekszem én sem foglalkozni velük, de sajnos vannak sokan azért, akik szerintem elhiszik ezeket az alaptalan pletykákat, és már akkor úgy állnak hozzá az emberhez. A legrosszabb az egészben pedig, hogy az ilyenek csak névtelenül képesek nagyszájú fenegyerekek lenni, de ha szemtől szemben találkoznánk, menne a hazudozás és jópofizás. Undorító szerintem... Az interneten könnyű ilyeneket csinálni, hisz név és arc nélkül megy az egész... 

Haters gonna hate - igen, tudom, és lehet féltékenységből csinálják mindezt, vagy nem tudom. Egyszerűen elképzelésem sincs, képtelen vagyok megérteni ezt a gondolkodást, hogy hogyan lehet bárki ilyen gonosz... De azt hiszem, addig jó, amíg ezzel így vagyok.

Mindenesetre, ennyit szerettem volna leírni, legközelebb már egy boldogabb hangvételű poszttal érkezem remélhetőleg, igaz, Elena? *-* És akkor itt hagynám azt az albumot, amit nagyon imádok mostanában hallgatni *-* 

2017.06.27. 18:34, Reina
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

 

⚔ Welcome to my Dreamland ⚔

Az interneten, főleg a szerepjáték világában jártam már sokféle néven, ki így ismer, ki úgy, de persze vannak, akik sehogy. A blogon mindenesetre a Reina nevet fogom használni, ha már Elena drágám is így emlegetett folyton magánál ♥ Ez tehát nem más, mint egy egyszerű lány blogja, amibe hirtelen felindulásból kezdett bele, s konkrét témája nincs. Lesz, hogy a saját élményeimről, programjaimról fogok írni, lesz, hogy valamit csak szimplán meg akarok osztani veletek, és az is előfordulhat, hogy a véleményeimről olvashattok bejegyzéseket. Kritikának nem mondanám azért, mert annak az írásában nem vagyok jó, és nem is az a célom, pusztán az, hogy leírjam, én mit gondoltam egy játékról, könyvről vagy sorozatról. Ez lenne tehát Reina személyes kuckója, üdvözlök mindenkit, aki idetévedt ♥

 

 

 

⚔ To do list ⚔

⚔ Megírni a bejegyzéseket a blogra
⚔ Befejezni a Protect the boss-t
⚔ Befejezni az Outlander-t
⚔ Befejezni a Missing you-t (ha tudom)
⚔ Megnézni Reign 4. évadot
⚔ Megnézni a The 100 4. évadot
⚔ Megnézni a The Last Kingdom 2. évadot
⚔ Elkezdeni a The Originalst
⚔ Megnézni a Shadowhunters 2. évadját végig
⚔ Elolvasni a TVD könyveket
⚔ Kijátszani a Dragon Age Inquisition-t
⚔ Tovább olvasni a Kuroshitsuji mangát
⚔ Utolérni magam a Tokyo Ghoul mangával (122. fejezetnél vagyok)
⚔ Kitölteni-berakni mindent a blogra, amit kell
⚔ Megnézni az OUAT új évadjait

 

 

 

⚔ Chat ⚔


 

 

 

⚔ Portál ajánló ⚔

Silhouette FRPG

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Exmachine FRPG

2650. A távoli jövő Amerikájában járunk. Ebben a világban megszűnt a túlnépesedés, a hajléktalanság és az öregedés. A pénzt felváltotta az idő; az emberek alkarjukba ültetett implantátumokkal fizetnek, gyors, elektromos autókkal közlekednek, otthonaikban androidok takarítanak, melyeket, ha nem lenne a halántékukra tetoválva a gyártási számuk, aligha lehetne megkülönböztetni az emberektől. Idillien hangzik, nem igaz? Egy világ, ahol nem kell aggódni a halálos betegségek, az öregedés és a rövid élet miatt. Az emberek addig élnek, amíg el nem fogy az idejük. És hogy mi történik, miután a számláló nullát mutat? Azonnali szívleállás és halál. Most már érted, miért szűnt meg a túlnépesedés, ugye?
Üdvözlünk Amerika-zónában!

Delena Online

Az oldal 2016. szeptember 6.-án nyitotta meg kapuit A Vámpírnaplók sorozat témájában, melyen belül az egyik párossal, Damon Salvatoreval és Elena Gilberttel foglalkozik, vagyis a Delenával. Minden információt megtalálhattok róluk az oldalon, csak úgy, mint az őket megalkotó színészekről is. Mindenkit szeretettel várunk, aki szereti őket, de ha nem az sem gond, nézz be, és garantáltan te is megszereted a sorozat legjobb párosát, a Delenát. 

 

 

 

⚔ Cserebere ⚔

ElenaVikiMinaDreamer ⚔ név

 

 

 

⚔ Oldal infó ⚔

⚔ Szerkesztő: Reina
⚔ Téma: Hercegnő és Koldus
⚔ Nyitás: 2017. június 26.
⚔ Design: Elena 
Belépés: Link

 

 
Olvasók
Indulás: 2017-06-26
 


Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp